(kerületi szakemberek)
Budapest, Csángó utca 14.
1911-ben Mahacsek Alajos a Csángó utca 14 szám alatt lakott. Szorgalmas, érdeklődő emberként élhette az életét. Kézügyessége az átlagosnál jobb lehetett. Kőnyomdászként kereste a kenyérre valót. Vajon mi fán terem a kőnyomtatás?
Bővebben:
A litográfiai sokszorosítás azon a természeti törvényen alapszik, hogy a zsír és a víz nem keveredik egymással. Ha tehát a porózus litográf-követ zsíros festékkel bevonjuk, a festék zsírtartalmának egy része a kőbe beszívódik s a kövön a víz a festék beszáradásáig többé nem tapad meg. A víz és a zsíros festék ez egymást taszító tulajdonságára alapította találmányát Senefelder Alajos (szül. 1771. Prága, megh. 1834. München).
Rendkívül érdekes, hogyan jött rá Senefelder a kőnyomdai eljárásra. A legtöbb korszakalkotó találmányt a véletlen okozza, amint az a kőnyomtatásnál is történt.
Senefelder, mint színdarabíró, egyedül sokszorosította az akkor ismert sokszorosító eljárásokkal a színdarabjait. Munkája közben édesanyja kívánságára a mosónő számláját solnhofeni mészkőből készült asztala lapjára jegyezgette föl, zsíros festékbe mártott íróeszközzel. A jegyzetek később lemosásuk után is újból láthatóvá váltak, vagyis: a beszívódott zsíros festékanyag újból festékfogóvá lett, ami a kőnyomtatás gyakorlati alapját képezi.
A litográfiai eljáráshoz alkalmas mészpala kőzetet Európában csak a németországi Solnhofenben bányásszák. Kétféle minőségben kerül kidolgozásra: szürke, keményebb a vésetekhez és sárgás, puhább a színes litográfiához.
Az úgynevezett gépköveket különböző nagyságokban termelik, melyeknek méreteit a gépek nagysága szabja meg. A kisebb köveken dolgozzák ki a rajzokat s ezeket esetleges újranyomtatás céljából el is raktározzák.